Pozsony a „boldog békeidőkben”

Az osztrák–magyar kiegyezés betetőződése Ferenc József magyar királlyá való megkoronázása volt, amely nem az 1563 és 1830 közötti koronázásoknak otthont adó Pozsonyban, hanem a budai Mátyás-templomban történt. 

Pozsony szabad királyi város ezzel végleg elveszítette az ország politikai életében betöltött korábbi szerepét. Viszont továbbra is vármegyeszékhely maradt, és Budapest után az ország második legjelentősebb ipari központjának, amolyan „magyarországi Manchesternek” számított. Az itt megépült Dynamit Nobel gyár (1873) és az Apollo kőolajfinomító (1895) is a kor legmodernebb üzemei voltak. 
 
Élen járt
 
Pozsony fontos vasúti csomóponttá nőtte ki magát: a gőzvasút számára az 1848-ban épített indóház helyett már 1871-ben új épületet kellett emelni. Megtörtént a Duna szabályozása, a rakpartok kiépítése. 1890-ben megépült az első állandó pozsonyi Duna-híd, a Ferenc József híd, amely a rajta áthaladó vasút által még in-kább bekapcsolta Pozsonyt a Dunántúl vérkeringésébe. 
 
Pozsony az infrastruktúra, azon belül főként a (helyi) közlekedés kiépítésében is élen járt a többi vidéki magyarországi városhoz képest. 1895-ben elkészült a távbeszélő hálózat, és ugyanebben az évben indult meg a villamosközlekedés is a városban, megelőzve pl. Prágát és Bécset, és elsőséget szerezve az összes magyarországi vidéki város között.
 
 
Pozsony számos új középülettel gazdagodott – kórházak, iskolák, templomok, színházak, bankok –, továbbá festői villák és tekintélyes méretű bérpaloták épültek, az egykori külvárosokban új utcák nyíltak, egész házsorok nőttek ki gombamód a földből. 
 
Pezsgő kulturális élet
 
A városban pezsgő kulturális élet folyt, amelynek motorja Batka János városi levéltáros volt. Neki köszönhetően több jeles zongoraművész, zeneszerző megfordult Pozsonyban. (Batka János személyével az érdeklődők hamarosan közelebbről is megismerkedhetnek egy róla szóló kiállítás keretében, amely szeptember 6-án nyílik a pozsonyi Rudnay téren.)
 
A Magyarország nyugati kapujának számító Pozsony ősi, német jellegén igyekezett változtatni a magyar kormányzat, különösen a kiegyezés után, a pozsonyi német polgárság azonban megőrizte fölényét, főként a kulturális és a gazdasági élet területén.
 

Az 1871-ben épült vasúti főpályaudvar kevéssel az 1904-es átépítés után. A mai ún. Hlavná stanica magja.
 
A gyorsan iparosodó Pozsony elsősorban földrajzi adottságainak – a Dunának és a környező festői hegyeknek – köszönhetően élhető város maradt. A tősgyökeres pozsonyiakra és a betelepülőkre is komoly vonzerővel hatott Pozsony kies fekvésén, a pezsgő kulturális életen túl a Monarchia fővárosainak gyors elérhetősége, amely színház- vagy rokonlátogatás, egy kellemes kirándulás alkalmával nagy előnyt jelentett. Az 1914 februárjában üzembe helyezett „bécsi villamossal” Pozsony központjából Bécs belvárosába lehetett utazni.
 
 
A háború szétzilálta
 
A pozsonyi kórházak kiváló felszereltségével és elismert szakembergárdájával érvelt dr. Pávai Vajna Gábor, a pozsonyi állami kórház főorvosa, aki ideális helyszínként jelölte meg a várost egy itt létesítendő harmadik magyarországi egyetem számára. A Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem hosszas előkészületek után végül csak az 1914/15-ös tanévben kezdte meg működését. A háború és az azt követő impériumváltás szétzilálta az éppen kiépülőben lévő intézményt és a „boldog békeidők” Pozsonyát is.
 

A Grassalkovich-palota, a „pozsonyi Habsburg”, Frigyes főherceg otthona 1882 és 1905 között. Ma az elnöki hivatal székhelye.
 
B. Mánya Ágnes, Pozsonyi Kifli Polgári Társulás

Ajánló