A futball egyre kiszámíthatóbb, mégis megőrülünk érte

A labdarúgás gazdasági növekedésével – tévészerződések, modern stadionok, a játékosok szabad áramlása – a legnépszerűbb klubok hatalmas előnybe kerültek.

Történelmi okoknál fogva ezeknek a nagy, vidéki városoknak a  csapatai, klubjai egymást váltva, ciklikusan uralják a Bajnokok Ligáját. Minden klub, amely 1998 és 2011 között megnyerte a BL-t, egyszer már megnyerte korábban is, sőt egyes klubok többször is. A sikerektől megcsömörlöttek vajon a szurkolók? Aligha, de ha valamit már kilencszer megnyertél, a tizedszerre már nem biztos, hogy olyan izgalmas. Vagy mégis?
 
A labdarúgásnak megvannak a maga alapvető törvényei. Az egyik igen fontos alapvetés szerint az óriások – legyenek azok óriási városok, óriási futballklubok vagy bármely más típusú óriások, például játékosok – ritkák. Ez azért van így, mert az óriássá váláshoz pozitív események hosszú láncolata szükséges – mintha feldobnánk egy érmét, és egymás után ötvenszer „fej” jönne ki. Megtörténhet, bár nem túl gyakori eset. A második: ha egy város egyszer eljut az óriások szintjéig, roppant valószínűtlen, hogy bármikor is visszasüllyedjen a középkategóriás települések közé, ehhez szerencsétlenségek és negatív események folytonos láncolata szükséges, mintha csak ötvenszer dobnánk „írást” egymás után. Szóval óriásokból nem lesznek törpék, törpékből nem lesznek óriások, ami azt is jelenti, hogy az elmúlt évszázadban kialakult városok és klubok hierarchiája várhatóan nem fog jelentős átalakuláson keresztülmenni a belátható jövőben. Vagyis a futball egyáltalán nem kínál olyan rettenetes izgalmakat, mint azt minden szezon előtt gondoljuk. 
 
Az agyonnyert Serie A
 
A topligák vizsgálatát kezdjük a legkézenfekvőbb példával, a Serie A-val. Melyik csapat is nyerte az előző bajnokságot? A Juventus. És azelőtt? Akkor is a Juventus. És még azelőtt? Ne folytassuk. Az elmúlt hat szezon tizenkét elérhető nagy trófeája (bajnokság és a nemzeti kupa) közül kilencet a Juventus szerzett meg, és nemcsak azzal állított fel történelmi rekordot, hogy az elmúlt hat évben zsinórban nyert, hanem azzal is, hogy 2014-ben 102 ponttal nyerte meg a scudettót. 
 
A sorozat még ijesztőbbé – vagy lenyűgözőbbé válik – ha visszaemlékszünk: a 2011/2012-es szezont 84 ponttal nyerte a Juve, vagyis nemhogy fogyott volna a torinóiak versenyelőnye, de még nőtt is az évek során. Persze az olasz kluboknak nincs könnyű dolguk, hiszen a válságból kilábaló Juve nemcsak a Serie A, hanem a Bajnokok Ligája legjobbjai közé emelkedett, a klub két BL-döntőt játszott három év alatt, még ha mindkettőt el is veszítette. Eközben hagyományos üldözői közül az AS Roma tavaly be sem jutott a BL-be, a látványos és közönségszórakoztató focit játszó SSC Napolit pedig 6–2-re intézte el összesítésben a Real Madrid. 
 
Megsínylette mindezt a tv-közvetítések értéke? Nem igazán. A Serie A évente 1,13 milliárd eurót termel a kluboknak, vagyis a szurkolókat a legkevésbé sem érdekli, hogy előre lefutott a bajnokság. 
 
La Liga, a gigászok versenyfutása
 
Ha némi túlzással azt mondjuk, hogy Olaszországban csak egy csapat van, akkor a spanyolok örülhetnek, mert náluk három is akad. Ennek ellenére a spanyol bajnokságot szinte divat lett leszólni amiatt, hogy a Barca és a Real nem ritkán 4-5-6 góllal is megszórja ellenfelét – és persze az sem segít, hogy az elmúlt hat kiírás tizenkét trófeájából tíz ennél a két csapatnál landolt. 
 
Ugyanakkor komoly ellensúlyok is vannak a túloldalon: a Sevilla zsinórban háromszor nyert Európa Ligát, miközben a tavalyi sorozat elődöntőjében csak egy elhibázott zicceren múlt, hogy – a bajnokságban egyébként tizenharmadik – Celta Vigo ne jusson be az EL-döntőbe a nagy Manchester United testén keresztül, vagyis a liga nemzetközi versenyképessége minden, csak nem lebecsülendő. Ez ugyanakkor nem változtat a tényen, hogy az elmúlt harminc évben három csapat akadt, amelyik meg tudta törni a gigászok sorozatát (Atlético Madrid 1996, 2014; Deportivo La Coruna 2000; Valencia 2002, 2004). Emellett a Real és a Barca összesen 57 spanyol bajnokságot nyert (33+24), míg mindenki más összesen 29-et. 
 
Megsínylette mindezt a tv-közvetítések értéke? Spanyolország­ban a tv-közvetítéseket nem apróz­zák el: minden forduló minden meccsét élőben sugározzák. Emiatt egy-egy kör már pénteken elkezdődik, és csak vasárnap este ér véget. Éves szinten 1,5 milliárd eurót hoznak a tv-s jogok a ligának, melyből 140 millió euró körül részesülnek a legjobbak, de 40–42 millió euró a legkisebbeknek is jut.  
 
A Bundesliga türannosza 
 
A Bayern München zsinórban az ötödik bajnokságát nyerte a tavasszal, és nem kevesebb mint 15 pontot vert a második helyezett BVB-re úgy, hogy a hajrát még el is szórakozták a bajorok. A tendencia aggasztó, ugyanakkor a helyzet mégis merőben más, mint Olaszországban: a Bayern sikerkorszakát a BVB kényszerítette ki azzal, hogy a rekordbajnoknak történelmi szinten nézve is a legjobbját kellett hozni ahhoz, hogy maga alá gyűrje Jürgen Klopp csapatát. 
 
Ez vezetett egyébként oda is, hogy a Bayern sokkal aktívabb a nemzetközi játékospiacon, mint a korábbi időszakokban, ami kiterjed a kispadra is: 1992 és 2009 között csak egyetlen külföldi tréner, Giovanni Trappatoni kapott lehetőséget a vezetőségtől, az azóta eltelt időben viszont fejre állt a rendszer: Louis van Gaal, Andries Jonker, Pep Guardiola és Carlo Ancelotti mellett csak egy szem német, Jupp Heynckes ülhetett le a kispadra. 
 
A mögöttünk álló tizenkét trófeából tizenegyet a Bayern vagy a BVB szerzett meg, egyedül a Wolfsburg tudta megtörni a nagyok dominanciáját 2015-ben. Ennek ellenére a stadionok tömve vannak és a nézőszám csak emelkedik majd, hiszen a Darmstadt és az Ingolstadt búcsúzott, miközben két tradicionális klub, a Stuttgart és Hannover tért vissza. 
 
Megsínylette mindezt a tv-közvetítések értéke? Nem, sőt a jelenleg is érvényben lévő tv-s szerződések majdnem a duplájára nőttek az előző, négyéves ciklus óta. A Sky a Bundesliga-meccsek 93 százalékát közvetíti, a Bundesliga pedig 1,16 milliárd eurót kasszíroz a jogokért évente.
 
Mindenki legyőzhet mindenkit – a mesében
 
A Premier League hívei rendszerint azzal érvelnek a „Melyik a világ legerősebb bajnoksága?” fedőnevű parttalan vitában, hogy bezzeg a Premier League-ben bárki bárkit megverhet, és hogy mennyire izgalmas, fordulatos meccsek vannak a ligában. 
 
Annyira, hogy az elmúlt húsz évben csak a Manchester United, a Manchester City, az Arsenal és a Chelsea tudott bajnok lenni, slussz passz, kivéve persze a Leicester City mesebeli sikerét, amihez fogható csodára százévenként talán ha egyszer sor kerül. 
 
Megsínylette mindezt a tv-közvetítések értéke? Nem, sőt a Premier League tv-s jogdíjai mellett eltörpül minden más bajnokság. Az angol futballból évente 168 meccset láthatnak a drukkerek a világ minden pontján, a hazai (BT, Sky) piacról és a nemzetközi jogokból pedig 2020-ig évente 3,08 milliárd eurót kasszíroz a liga. 
 
Hegedűs Henrik

Ajánló