Ami a rostámon fennakadt

Kisbusz, nagy lárma

Hétfőtől kisbusz szállít Doborgazról nyolc gyereket az oroszvári szlovák iskolába. Tudtommal közülük négy magyar, akiknek a szüleik (sajnos) nem az anyanyelvi oktatást választották, pedig magyar alsó tagozat helyben is működik. Négy tanuló szlovák nemzetiségű. Az ő szüleik (másokhoz hasonlóan) valójában a bősi vízerőmű atyjának kikiáltott Július Binder nacionalista körökben bevallott szándékát testesítik meg: általuk megváltozik a nem is oly rég színmagyar térség etnikai összetétele. Vajkáról és Bodakról a bősi magyar iskolába járnak a gyerekek. Pozsonyba és főleg visszafelé ritkábbak a menetrend szerinti járatok. Emiatt határoztak a miniszterek a kísérletképpen beindított iskolabusz menetirányáról, bár Bős felé is kellett volna indítani ilyet. Ugyanis az iskolaüggyel kapcsolatos döntések jelzésértékűek, nemzetiségi vonatkozásban pedig szimbolikusak is. Ezért jogosan bírálta ezt az átgondolatlan lépést néhány hazai internetes portál, de az asszimilációs törekvések emlegetése átlátszó kampányfogás, hiszen mégis csak a Híd érte el a kisiskolákkal kapcsolatos kvóták eltörlését, most pedig az anyagi támogatásukat rögzítő törvénymódosítást készíti. Ideje lenne tudatosítani: a magyar kisiskolák megmaradásában a politika sokat segíthet, de a jövőjükről a szülők és a pedagógusok döntenek. Az előbbiek azzal, hogy magyar iskolába íratják gyerekeiket. Az utóbbiak hivatása pedig a színvonalas oktatás. Ha ezt nem tudatosítjuk, akkor a szeptembertől a magyar iskolákban tanuló diákokat is szállító buszok indítása csak átmenetileg oldja meg nemzetiségi oktatásügyünk sorskérdéseit.

Válaszút

Pekingben járt a magyar kormányfő; Putyin orosz, Erdogan török, Lukasenko fehérorosz, Nazarbajev kazah, Zeman cseh elnök társaságában a vendéglátók grandiózus tervét, az egykori Selyemút újraindítást vitatták meg. Kína 124 milliárd dollárt szán az afrikai és európai szabadkereskedelmi infrastruktúra kiépítésére. Orbán Viktor azt hangoztatta, hogy Kína senkin nem kéri számon az emberi és más demokratikus jogok szavatolását. A miniszterelnök a brüsszeli számonkérés ellensúlyozására sodorhatja hazáját Kelet felé, amihez már kellő ideológiát talált. Az Európai Parlament nem csak balliberális támogatással szerdán Magyarország szavazati jogának felfüggesztését helyezte kilátásba, ha a kormány nem vonja vissza a CEU kipaterolását célzó törvényt, a civil szervezetek ellen irányuló tervezetet, és a menekültek tranzitzónába zárását megszabó normát. Az első kettőt Orbán hatalomféltése és ellenségkeresése hozta világra. Visszavonásukra van esély. Ám aki látta a Keleti pályaudvar környékén nem is olyan régen dekkoló menekülteket, indokoltnak tartja a migránsok bezúdulását akadályozó magyar törvény szigorát, legfeljebb a rendőrök túlkapásait kifogásolja. Drámai dilemmával szembesül Orbán Viktor, hiszen kibújni az uniós alapértékeket számon kérő felszólítás alól aligha lehet, legfeljebb a britek példáját követni, ami mégsem nemzeti érdek.

Jó hír Erdélyből

A romániai állapotokat ismerve örülni kell, hogy Kolozsváron végre felszerelik a háromnyelvű – román, magyar és német – helységnévtáblákat. Hosszú éveken át harcoltak ezért a magyarok és a civil szervezetek. Sokáig eredménytelenül, mert a polgármesteri hivatal arra hivatkozott, hogy Kolozsvár magyar lakosainak száma már nem éri el a megszabott 20 százalékot. A Kolozs megyei bíróság döntése alapján viszont a törvény akkor is érvényes, ha időközben a küszöb alá süllyedt az arány. A hivatal végül hozzáfogott a háromnyelvű feliratok kihelyezéséhez, de Emil Boc polgármester minden helységnévtábla fölé latin szöveget is rakat, amely arra emlékeztet, hogy a mai Románia területén éppen Kolozsvár volt az első város, amelyet a rómaiak emeltek municípiumi, vagyis megyei rangra. Ezzel kacsint a román nacionalisták fele, akik még mindig hisznek a tudósok által megcáfolt dákoromán agyszüleményben.

Szilvássy József

Ajánló